A hard day's night

A mai nap érkeztek meg a táborozók. 11-kor megkaptuk az ebédet uzsonnás zacskókban és a kabinunkban kellett megennünk, mivel az ebédlőbe 12:30-tól kezdtek érkezni a táborozók. Már a reggelinél lehetett érezni a levegőben, hogy mindenki kicsit feszült a mai nap miatt. Sokunknak ez volt az első alkalma, hogy fogyatékkal élőkkel kellett dolgoznia.

1-től már lehetett látni a kocsikat, leparkolni a különböző faházaknál. Mindkét szomszédunkhoz előbb érkeztek táborozók, mint hozzánk, így mire a mi első táborozónk is 2 körül megjött sikerült kicsit lenyugodnunk.  Beszélgettünk az anyukákkal, hogy van-e valami, amiről tudnunk kellene és nincs a jelentkezési lapon. Kaptunk egy-két jó tanácsot, hogy kinél mire kell számítani és hogyan kell kezelni a "váratlan" helyzeteket.

Igaza volt Jason-nek, valóban nagyon kemény volt ez a nap (pontosabban fél nap). 6 fő érkezett a kabinunkba. Ami nem is olyan sok, de ha azt vesszük, hogy mennyi figyelmet igényelnek, akkor nem is olyan kevés. Hármójuknak maximális segítségre van szüksége fürdésnél, mosdónál, és egyikőjüket állandóan szemmel kell tartani, mert elég könnyen eltűnik, vagy kiönti a legközelebb lévő folyadékot (víz/tusfürdő/krém/naptej). Közülük senki nem beszél folyamatosan, négyen teljesen némák, ketten pedig beszélnek, de sokszor csak megismételnek előtte sokszor hallott dolgokat. Pl. az egyikőjük - azon kívül, hogy kb. az összes mesefigura hangját megtévesztően tudja utánozni amikor beszél - azt szokta ismételni, hogy "holnap Hétfő Június 25-e, holnapután Kedd 26-a, aztán pedig Szerda 27-e és anya két hét múlva Július 7-én vesz majd fel engem." Majd eltelik 3 perc és újra elmondja.

Eléggé elfáradtunk a nap végére. Őszintén szólva én kicsit meg is ijedtem, ha fél nap ennyi stresszel járt, akkor mi lesz, amikor teljes nap kell figyelnünk őket.