Egy kalandos szabadnap

Vagyis inkább fél szabadnap.:) Reggeli után még maradnunk kellett, mert 10-re jöttek aláíratni a hivatalos szerződésünket az Arc of New Jersey-től. Ők azok, akik fenntartják a tábort. Jófej volt az igazgató csomó mindenkihez odament és bemutatkozott, meg kérdezett pár szót az országunkról. Azt hitte, hogy Magyarországon nem szokott ilyen meleg lenni, mint itt, de mondtam neki, hogy simán, mivel nálunk szélsőségesebb, az időjárás, mint Angliában.

Mivel elhúzódott az aláírás, úgy döntöttünk megvárjuk az ebédet. -Egy kis kitérő Zsónak: A mai ebéd tényleg hamburger volt! :D Vagyis húspogácsa helyett egy valamilyen édes szószban elkészített darált hús került a hamburgerzsömlébe.

Hamburger édes hússal, ubi salival és sült krumplival

A hibát ott követtük el, hogy nem hívtuk fel a taxit még ebéd előtt. Nem fogjátok elhinni mennyit kellett várnunk a taxira...több. mint 3 órát!! Eközben készítettem néhány képet a táborról:

Egy a tucatnyi repülni tanuló táborlakó közül :)

Kacsafészek - a többi tojás sajnos a vízbe került

Bébibéka (kb 1 cm és úgy vettem észre, hogy a kezemre ugrott :))

Tehát délután 4-kor sikerült elindulni a Beltzville tóhoz.

Lake Beltzville

 Az eredeti terv egyébként az volt, hogy megyek majd vásárolni is (mivel szükségem lenne egy vízálló karórára), de úgy voltam vele, hogy a kettő már nem fér bele a délutánba és így legalább nem költök annyit. Így is volt, a taxi tarifájából 5 dollár kedvezményt sikerült kialkudnunk a 3 órás várakozásnak köszönhetően, hazafelé pedig mivel 9-en jöttünk a 6 személyes taxiban (! *lazák az itteni taxisok :D) fejenként elegendő volt csak 4 dollárral beszállni. A strand ingyenes volt egyébként és teli volt salsát hallgató, spanyolul beszélő Dél-amerikaival, Jhonathan (kolumbiai, 23 éves, képzőművészetet tanul a bogotai egyetemen) kicsit otthon érezte magát. :) Mivel csak két éve tanulja az angolt nem érti úgy és így nem igazán tud bekapcsolódni azokba a beszélgetésekbe, amik főként angol anyanyelvűek között zajlanak. Néhány kép a napról:

Végre megérkeztünk :)

Ezt kimondottan REKÓS csoporttársaimnak örökítettem meg :) 

A szemetes fölött egy kis motiváció, annak használatára :P

Vacsora: megint hamburger - úgy néz ki ez egy ilyen nap :P

Csoportkép a strandon: Carl, Hannah, Kirsty, Rachel, Rachel2, Becca, Én, Jhonathan

Meg fogtok lepődni, ha azt mondom, hogy az a taxitársaság, amelyikre egy órát vártunk délután az induláskor, hazafelé sem hazudtolta meg önmagát és a fél órás útból másfél órásat csinált? Akkor vált gyanússá a helyzet, amikor beszálltunk az autóba és a sofőr tőlünk kérdezte meg, hogy hogyan lehet eljutni a táborba, még Effort városa sem volt neki túl ismerős. Kb. csak 10-szer álltunk meg az egy extra óra leforgása alatt. Megkérdeztünk egy bizarr külsejű idős urat, akinek egy bazinagy fehér terepjárója van, hogy merre van a tábor. Neki sem mondott semmit Effort városa (meg kell jegyeznem, hogy csak fél! óra távolságra hagytuk el a tábort), ekkor kicsit kezdtünk beparázni. Megálltunk egy benzinkútnál és megkérdeztük az ott dolgozó kedves indiai nénit, hogy hogyan jutunk el a táborba és ő néhány biztató mosoly után közölte, hogy fogalma sincs. (Itt újra összefutottunk a bizarr külsejű idős úrral.)

A kép akkor készült, amikor a kedves indiai nénitől kért segítséget Rachel2

Ezután felhívta a sofőrünk a központot, akik ugyancsak nem tudtak segíteni nekünk. Mi is felhívtuk a tábor vezetőjét, hogy segítséget kérjünk, de nem értük el. Miután keringtünk még egy darabig a környéken nem fogjátok elhinni hogyan oldódott meg a helyzet...bekapcsolta a sofőr a GPS-ét. A GPS-ét!!...azt hogy miért nem tette meg már az elején, amikor tudta, hogy mi nem vagyunk ismerősek a környéken, és ő sem ismeri még a várost sem, ahova vinnie kell minket, azt nem tudom...viccesek ezek az amerikaiak.:D Mindenesetre maradandó élmény volt ez a taxitársaság.:D

Elég későn értünk haza ahhoz, hogy ne érje már meg a többiek után menni, úgyhogy maradtunk a táborban. Holnap lesz az utolsó előtti nap az első turnus érkezéséig.