3rd session: amazing campers! 

Egy hete tart már a harmadik session és imádom a táborozóinkat. Újra egy elég nagy kihívást jelentő kabinba kerültem, de a co-counselloraim Rachel (akivel a tábor utáni utazást szervezzük) és Kate nagyon jól végzik a munkájukat. Jó egy ilyen csapatban dolgozni! :) 

Tehát ebben a turnusban a fiútáborban vagyok és 30 és 60 év közötti táborozóink vannak. Többnyire Down-Szindrómásak, tehát teljesen más, mint az első turnusnál, ahol Autistákkal dolgoztunk. Arra gondoltam, hogy mindenkiről írok pár sort.

HW:

Intézetben nevelkedett, 52 éves. Imád beszélni, de a jól bejáratott kb. 10 mondata kivételével nem nagyon használ mást. ("Oh my God, I love Judie so much! Is Judie coming tonight? It's getting dark at nigh. You can't go out in the dark. Don' wrip no clothes. You don't get no more clothes. Don't eat too fast, take your time.")
Nem szeret tiszta ruhát felvenni és ezt minden lehetséges módon igyekszik is megakadályozni. Az egyik pl. az, hogy széttépi őket. Pl. amikor megérkezett egy farmer rövidnadrágban (az egyetlen rövidnadrág, amit hozott a táborba) fél óra nem telt el és letépte magáról. Idővel persze rájöttünk, hogy ha egyszerű fehér pólót és sima kék nadrágot adunk rá, amit reggel mielőtt felkel a szennyesbe rejtünk, akkor azt hordani fogja.
Imádja az esőt nézni. Az egyik esti programon (camper talent show), amikor a közösségi házban gyűltünk össze, magához húzott (és nem is akart elengedni), hogy nézzem vele az esőt és közben megállás nélkül nyomta a sódert. ("It's thunderlightening tonight. You can't go outside in the thunder. You can't go outside in the dark.")
Annak ellenére, hogy az elején elég idegesítő volt, az első hét végére nagyon megkedveltem HW-t. :) Ő csak egy hétig maradt, így nincs már velünk.

Szabadnap: bank, séta, mozizás, vásárlás

Ebben a sessionben is a hét elején kapom meg a szabadnapokat, ezen a héten már Hétfőn, jövő héten pedig Kedden.

Ma kaptuk meg az első fizut, és egyúttal a bankszámlát is ma nyitottuk meg. Az egyik csekkfüzeten így sikerült betűzniük a nevem:

így is ejtik, amikor a teljes nevemen szólítanak :)

a bank, ahol a számlát nyitottuk

A bankos ügyintézés után úgy döntöttünk már nem megyünk vissza a táborba, hanem inkább elbuszozunk Stroudsbourgba és beülünk egy moziba. Az alábbi képeket akkor készítettem, amikor a buszmegállót kerestük: 

Újabb kép Pennszilvánia állatáról

amerikai ház

az iskolabusz, amit olyan sokat látni a filmekben

Miután egy óra kóborlás után nem találtuk a buszmegállót úgy döntöttünk taxit hívunk. A helyieket is kérdeztünk, hogy hol van a buszmegálló, de nem tudták megmondani. Fura, hogy mennyire nincs hagyománya itt a tömegközlekedésnek. Ha nincs autód nagyon körülményesen jutsz el akárhova is. 

A plázában benéztünk egy-két üzletbe és pizzáztunk is. A csokiboltról készítettem képet is: 

A bolt érdekessége, hogy egy családi vállalkozásból indult és helyben készítik el a csokikat

A moziban a Magic Mike-ot néztük meg, ami azért kicsit csalódás volt. A pasik, a zene és a tánc jó a filmben, de semmi sztorija nincs. A moziban viszont volt egy-két dolog, ami újdonság az otthonihoz képest. Pl. nem lehet vajas pattogatott kukoricát venni, de van külön gép, amiből vajat tehetsz a pop cornodra. 

vaj a pattogatott kukoricához

egy közelebbi kép

A vetítőteremben pedig nem is székek, hanem bőrfotelek voltak, amiken még hintázni is lehetett. Kényelmes volt.:)

Ancsi nem tudom, hogy otthon hirdetik-e már, de itt elkezdték promózni a Breaking Dawn-t.:) Remélem megint együtt nézzük majd meg, ha hazamentem!:)

Mozizás után elmentünk még a dollar tree-be, ahol minden 1 dollár. Sikerült 22 dollárt otthagynom, de bevásároltam chips-ből csokiból és kekszből az ínségesebb staff hall-os estékre. :P (azért nem csak kaját vettem :P)

A következő szabadnapom Melissával töltöm, és a tervek szerint elnézünk majd camelbeachre. Izgi! :)

End of 1st session

Ma mentek haza a fiúk, mindenki L. kivételével. Mivel mindenki a családjával él a mi kabinunkból, a szülők elég érdeklődőek voltak. Volt akivel fél órát is beszéltünk a fiúkról. Képzeljétek az ikrek szüleitől 100 dollár borravalót kaptunk fejenként, az anyuka nagyon kedves volt, átölelt minket és nem győzte köszönni, hogy vigyáztunk a fiúkra. S. anyukája sem volt semmi, már a kocsiból kiabált és kérdezte melyikünk Elize, akit a fia "meg akart ölni". (A sztori annyi, hogy két napja - valószínűleg a változás miatt - S. kicsit felpörgött és megtámadta Elize-t, majd Grace és végül én sem maradtam ki a buliból... el is szakadt a felsőm-ne aggódjatok maradandó sérülés nem történt, csak megijedtünk). Az ő anyukájától is kaptunk fejenként 40 dollárt. A többiek beszélnek is rólunk, hogy milyen sok borravalónk jött össze.

Milyen furcsa, hogy máris vége az első turnusnak a 4-ből. Furcsa, mert annak ellenére, hogy néha alig vártam ezt a napot, most mégis sajnálom, hogy hazamentek.

2nd session: Girlz Camp 

A második turnusra a lányokhoz kerültem. A huszonéves fiúk után 60 éves nénikkel dolgozom együtt, elég nagy változás. Az első héten 7 táborozóval, a második héten pedig öttel.  És a táborozóink közül egy - Ju. - egy counsellor figyelmét folyamatosan leköti. Tehát ez azt jelenti, hogy a másik counsellor a többi hat táborozóval kell legyen. 

A Co-counsellorom ebben a sessionben Anne lett Ausztráliából. Nem sokat beszélgettem még vele eddig. Amikor kihirdették hogy ki kivel dolgozik majd együtt ebben a turnusban elkezdtem keresni a szememmel, hogy hol van, mire kiderült, hogy a mellettem lévő padon ül. Elég ciki volt... :P

A nap további részében kitakarítottuk a kabinunkat. Este pedig mindenki elment bulizni, kivéve azon 10 embert, akinek a changeoverben kellett dolgoznia. (A táborozók a minden session második szombatján délelőtt mennek haza. Viszont vannak olyan táborozók, akik több sessionben is maradnak 4 vagy 6 hétre jönnek és ilyenkor rájuk kell figyelni szombat este. A Staff minden tagja dolgozik majd ezen 4 szombat egyikén.) Én most azok közé tartoztam, akiknek dolgoznia kellett.

Holnap kezdek a lánytáborban, kicsit tartok tőle. Teljesen más lesz majd mint a fiúkkal volt. És a fiúkat legalább már megtanultam kezelni.

Egy tartalmas szabadnap

A mai szabadnap egész jól sikerült. Reggeli után visszafeküdtem még aludni egészen 11-ig. 12:30-ra jött értem a magyar anyuka (Kati), majd elindultunk a Bushkill falls-hoz. Kb. 2-re értünk oda.

A leghosszabb, piros útvonalat csináltuk végig, szegény Kati jól el is fáradt a végére. Du. 5 óra volt, mire kiértünk. Készítettem pár képet a túra közben (rengeteg lépcső és még több kő):

A bejárat után közvetlen ebbe a terembe értünk 

(a Pennszilvániában őshonos állatokat állították ki itt -kitömve)

Egy közelebbi és élesebb kép ugyanebben a teremben

Mi a piros útvonalat választottuk, azaz mind a 8 vízesést meg tudtuk így nézni

Red trail - 1267 lépcsőfok

Vízesés 1

Vízesés 2

Szimpatikus felszólítás arra, hogy ne szemetelj

Vízesés 3

Vízesés 4

Patak 1

Patak 2

Patak 3

Lépcsők után kövek

Vízesés 5

Ez a kép már az ajándékboltban készült a túrázás után (Pennszilvánia jelképével a medvével)

5-kor kiültünk piknikezni a bejárat mellett erre kialakított helyre. Tök aranyos volt Kati, egy csomó mindennel készült: hozott chipset, paradicsomot, sajtot, almapürét (itt olyan csomagolásban kapható, mint nálunk a jughurt vagy a puding), üdítőt és gyümölcsöket. Csilla, most nevetni fogsz, mert itt is magyarokba botlottunk. :D Egy nagymama a két unokájával jött meglátogatni a barátnőjét, aki a FED volt alelnökének a felesége - Tibi egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz az 1 dolláros aláíratáshoz. :P

6-kor találkoztunk Kati lányával Melissával, aki 21 éves és akiről kiderült, hogy a Corvinusra járt (egy cserediák program keretein belül) az előző félévben. Tehát innen Zsó a Corvinusos póló.:)

Elmentünk közösen egy - a környékre igen jellemző "farmer shopba"

kecskét is lehetett simogatni

Mama örülne a gyöngytyúkoknak, 6 belőlük 8 dollár :D

A napot egy tipikus amerikai dinerben zártuk egy vacsorával, az alábbi kép nem csak illusztráció.:)

Hamburger egy tipikus amerikai dinerben-finom volt

A táborba 11-re értem vissza, elég szépen elment a nap de a lényeg, hogy jól éreztük magunkat. És megbeszéltük, hogy mindenképpen összehozunk még 1-2 talit, amíg kint vagyok. 

Magyar a táborban?

Már egy-két napja felfigyeltem arra, hogy az egyik táborozónk magyar pólókat visel (többek között corvinusos pólót is). Kérdezgettem a counsellorjait, hogy tudnak-e valamit arról, hogy magyar családból származna-e, de senki nem tudott erről semmit. Meggy, az egyik counsellorja viszont felajánlotta, hogy megkérdezi az anyukáját, mert ma úgyis jön majd meglátogatni.

És képzeljétek, éppen amikor a talent showra készültünk Stuart odajött hozzám, hogy itt van egy magyar származású anyuka, aki szeretne velem találkozni. A lányával, Melissával jöttek meglátogatni Samuelt, és tök jófejek. Kb fél órát beszélgettünk. Az anyukával magyarul, Melissával viszont angolul, mert ő már nem, beszéli sajnos a nyelvünket. Az anyuka egyébként 1962-ben költözött ki Amerikába és itt is ment férjhez, a magyar identitást igyekeznek megőrizni, próbálnak összejárni az itteni magyarokkal. Mondta, hogy amikor olvasta, hogy kik dolgoznak majd ebben a táborban, látta a nevem és akkor sejtette már hogy magyar vagyok.:) Kérdezte, hogy nincs-e kedvem az egyik szabadnapomat velük tölteni és elmenni valahova pl kirándulni. Én persze örömmel elfogadtam a meghívást, nagyon jó magyarokkal találkozni és magyarul beszélni!:)

Azért ennek mekkora esélye volt, hogy Amerikában is magyarokkal futok össze egy olyan táborban, ahol még Közép-Európából is én vagyok az egyetlen, aki eljött? Mindenesetre kíváncsian várom a hétfői napot. 12:30-kor vesznek majd fel és a terv az, hogy elmegyünk túrázni a Bushkill falls-hoz. http://www.visitbushkillfalls.com/

Már az elején bele a nehezébe...

Az utóbbi két napban elég sok minden történt. Négyszer volt szükségem Stuart, a fiútábor vezetője vagy Jason, a táborvezető a segítségére.

Tegnap reggel az egyik táborozónk elég nehezen kelt fel. Miután a többiek elindultak reggeliztetni ottmaradtam vele, hogy meggyőzzem arról, hogy felvegye a cipőjét és a többiek után induljunk. Hát nem úgy sikerült, ahogy terveztem. A reggeli és a zászlófelhúzás is lement (ez kb egy óra folyamatos győzködést jelent), mire Jason feljött a kabinunkhoz és segített meggyőzni, hogy elinduljunk. A feladatokhoz már zavartalanul tudtunk csatlakozni és szerencsére -Gracenek köszönhetően még arra is jutott időm, hogy reggelizzek, vittem egy kis fánkot a későn kelő M-nek is.

Miért ne, az este sem ment túl zavartalanul. Az esti program után a kabinunkhoz vezető úton L-lel, (aki elég koordinálatlanul mozog és többnyire szüksége van arra, hogy valaki kezét fogja) és C-vel (aki kb négyszer nagyobb nálam és emiatt nagyon lassan mozog) maradtam le a csoportunktól. Annak ellenére, hogy L elég koordinálatlanul mozog, még így is gyorsabb, mint C. Emiatt C kicsit lemaradt, és amikor megálltunk, hogy megvárjuk leült a földre később hanyatt is feküdt. Egy másik csoport counsellorjai segítettek felhúzni, de mivel valószínűleg túl fáradt volt dühös lett. Így amikor újra elindultunk felfelé a kabinunk felé elkapta a rajtam lévő kabátot, majd miután azt elengedte, a mellettem álló lány (Rachel) pulcsiját és elkezdte harapni a pulcsit. Sikerült Rachelnek levenni és ezután C kicsit megnyugodott és visszaadta. A lányok felkísérték L-t és én ottmaradtam C-vel. 5 percre rá Neil és Grace jött segíteni, mivel nekem mennem kellett On Duty-ra, ők segítették fel C-t a dombon.  (Ma ugyanez történt Grace-szel is, mivel ő maradt le C-vel...Eléggé kifáraszthatja C-t, hogy naponta többször is meg kell tenni ezt a távot. Előfordul, hogy én is kifulladok, csak sejtem milyen  durva lehet neki.)

L, aki nehezen mozog és éjjel csak 3 órát alszik, ma kimondottan fáradt és nyűgös volt. Napközben boating közben a padon ült az egyik rotatorral (ő helyettesítette Elize-t, mivel neki ma szabadnapja volt). Egy pillanatra szem elől vesztette a rotatorunk és képzeljétek L lefeküdt a földre és legördült (szándékosan csinálta) egyenesen a vízbe, ráadásul arra a részre, ahol nem szabadna fürdeniük. Úgy kellett az egyik lifeguardnak bemenni a vízbe és kihúzni.
Ezután nem volt túl készséges, akkor sem, amikor új programra kellett átmennünk és fel kellett öltöznie. 5-en győzködtük a lifeguardokkal, de így sem sikerült felöltöztetnünk. Végül ottmaradt az egyik counsellorral, amíg mi a többi napi programon vettünk részt.

Az utóbbi két nap legdurvábbika a ma esti epilepsziás roham. S-é, aki tegnap költözött át hozzánk, miután megkarmolt egy activity counsellort a sportfoglalkozáson. Ennek az volt az oka, hogy a saját kabinjában nem jött ki a társaival és az egyikőjük felidegesítette, amikor ezen a foglalkozáson voltak és éppen az activity counsellor volt mellette.
Na de térjünk vissza a rohamhoz. Este alváshoz készülésnél történt. Éppen a mosdóban voltam, az egyik srác fogát  mostam, amikor kiabáltak a lányok, hogy S-nek rohama van. Ahogy remegett folyamatosan beütötte a fejét a polcba. Ketten kellett lefogjuk, hogy megakadalyázzuk ezt. Másfél percig tartott a roham és  a végére felértek Stuarték is. Közvetlenül a roham után elaluldt kb 10 percre. Megvizsgálták és úgy döntöttek nem kell kórházba vinni. Remélem mihamarabb jól lesz!

Nagyon sok minden történt az utóbbi két napban és általában egyszerre. Remélem egyre összeszedettebben tudjuk kezelni majd a váratlan helyzeteket. Bár szerintem jó csapatban dolgozom, Elize és Grace is nagyon jól bánik a fiúkkal.

Szabadnap - lazy nap

Tegnap este kilenctől holnap 7:30-ig tart a szabadnapom. Este a Staff Hallban maradtam és itt is aludtam. Kb. az egész napot itt töltöttem pihenéssel és skype-olással. Egy másik alternatíva volt, ahova többen mentek a szabadnaposok közül (így a tábor kocsijával ingyen fuvart kaptak), a vásárlás Stratford-ban. Ma valahogy több kedvem volt pihenni, mint a tömegben sorban állni. Ma este is a Staff Hallban alszom és igyekszem kipihenni magam, mert a következő szabadnapom Hétfőn lesz. Holnap biztosan nem jelentkezem, mert este 9-től 12-ig On Duty-n vagyok, ami azt jelenti, hogy én ellenőrzöm a táborozókat, hogy a helyükön vannak-e, amíg a Counsellorok kicsit kikapcsolnak.

Túl az első igazi munkanapon! :)

A mai nap már sokkal könnyebb volt, mint a tegnapi. :) Kezdjük megtapasztalni, hogy melyik fiú mire hogy reagál és kit mennyire kell szemmel tartani.

Reggeli után Nature-rel kezdtük a napot, de mivel rossz volt az idő, a Nature House-ban festettünk virágkaspót és ültettünk el néhány magot. A hat fiú közül négyen kapcsolódtak be a programba. Az egy órás program után újabb órát töltöttönk a Rec Hallban, ahol a Sportot tartották meg nekünk. A foglalkozás neve Parachute volt és egy óriási színes ejtőernyőre emlékeztető anyaggal játszottunk, a fiúk közül most is azok vettek részt a játékban, akik a kaspó készítésnél is aktívak voltak. 11-kor pedig elérkezett a már sokat említett zuhanyoztatás. És tényleg nem olyan durva, mint ahogy elsőre gondolná az ember! :) Ébédkor Grace nem tartott velünk, mert az egyik táborozónk nem akart bejönni az étkezőbe és kint maradt vele, ott ette meg az ebédjét. Miután kajáltunk, egészen háromig - a General Swimming-ig szabadok voltunk, úgyhogy pihentünk a fiúkkal egyet. Nem kellett nagyon könyörögni nekik, azt hiszem elfáradtak. :) 6-kor vacsoráztunk, majd részt vettünk a közös esti programon, ami buli volt a híres Dj Wiggy-vel. Dj Wiggy-nek Mat öltözött be és szokásához híven, megőrült a színpadon és a közönséget is magával ragadta.:) A mi fiúink is láthatóan élvezték az estét, annak ellenére, hogy csak egyikőjük táncolt. Lefekvésnél megintcsak nem kellett nekik könyörögni.:)

Annak ellenére, hogy volt egy-két stresszes pillanat nagyon élveztem a mai napot. Nagyon szeretetre méltóak ezek a srácok és annak ellenére, hogy megcsíptek, koszos feneket töröltem, elkóborló táborozót követtem és egy nálam négyszer nagyobb srácot fürdettem, igazán élveztem a mai napot! :)
Mindegyikőjük egy igazi egyéniség és olyan őszintén tudnak viselkedni, amire mi "normál" emberek soha nem leszünk képesek. 

A hard day's night

A mai nap érkeztek meg a táborozók. 11-kor megkaptuk az ebédet uzsonnás zacskókban és a kabinunkban kellett megennünk, mivel az ebédlőbe 12:30-tól kezdtek érkezni a táborozók. Már a reggelinél lehetett érezni a levegőben, hogy mindenki kicsit feszült a mai nap miatt. Sokunknak ez volt az első alkalma, hogy fogyatékkal élőkkel kellett dolgoznia.

1-től már lehetett látni a kocsikat, leparkolni a különböző faházaknál. Mindkét szomszédunkhoz előbb érkeztek táborozók, mint hozzánk, így mire a mi első táborozónk is 2 körül megjött sikerült kicsit lenyugodnunk.  Beszélgettünk az anyukákkal, hogy van-e valami, amiről tudnunk kellene és nincs a jelentkezési lapon. Kaptunk egy-két jó tanácsot, hogy kinél mire kell számítani és hogyan kell kezelni a "váratlan" helyzeteket.

Igaza volt Jason-nek, valóban nagyon kemény volt ez a nap (pontosabban fél nap). 6 fő érkezett a kabinunkba. Ami nem is olyan sok, de ha azt vesszük, hogy mennyi figyelmet igényelnek, akkor nem is olyan kevés. Hármójuknak maximális segítségre van szüksége fürdésnél, mosdónál, és egyikőjüket állandóan szemmel kell tartani, mert elég könnyen eltűnik, vagy kiönti a legközelebb lévő folyadékot (víz/tusfürdő/krém/naptej). Közülük senki nem beszél folyamatosan, négyen teljesen némák, ketten pedig beszélnek, de sokszor csak megismételnek előtte sokszor hallott dolgokat. Pl. az egyikőjük - azon kívül, hogy kb. az összes mesefigura hangját megtévesztően tudja utánozni amikor beszél - azt szokta ismételni, hogy "holnap Hétfő Június 25-e, holnapután Kedd 26-a, aztán pedig Szerda 27-e és anya két hét múlva Július 7-én vesz majd fel engem." Majd eltelik 3 perc és újra elmondja.

Eléggé elfáradtunk a nap végére. Őszintén szólva én kicsit meg is ijedtem, ha fél nap ennyi stresszel járt, akkor mi lesz, amikor teljes nap kell figyelnünk őket.

Költözés

Reggeli után újra költöztünk, most viszont abba a kabinba ahol a következő két hetet töltjük (31-es kabin). 11-en leszünk a kabinban, és amint korábban is említettem ebből 3-an leszünk counsellorok, tehát 9 emberre kell majd figyelnünk. Mielőtt azonban beköltöztünk volna ki kellett takarítani az egész faházat. Mivel télen senki nem használta, elég alaposnak kellett lennünk, kb 2 órán át takarítottunk.

Még az ebédről is késtünk 5 percet, így nem jutott nekünk káposztás tekercs a rizses hús mellé.:S Nem baj, azért így is jól laktam.:)

Ebéd után még kipakoltuk a cuccainkat aztán egy szabad óra után meetingünk volt a Rec Hallban. Megtudtuk kikkel leszünk egy kabinban. Összehasonlítva a többiekkel, elég kemény lesz ez a két hét...3 olyan táborozónk is lesz, akinek komoly segítségre van szüksége, ez azt jelenti, hogy nem tud önnállóan fürdeni és segítségre van szüksége akkor is, ha a mosdóba megy. A 9 táborozó közül 4 autista lesz, egy mentally retarded (ami valami olyasmit jelent, hogy lassabban tanul, mint az átlag, de minden önállóan megy neki), lesz egy ikerpár, akik Grace szerint elég nagy kihívást jelentenek majd -a jelentkezési lapjukon az állt, hogy nehezségeik vannak önmaguk kifejezésével (az ő szüleik szeretnének majd külön is beszélgetni velünk, hogy hogyan kezeljük majd a fiúkat). Egy srác jön még, aki éjjel csak 3 órát tud aludni, viszont emiatt ő estére egy külön kabinba kerül majd, hogy a többiek tudjanak aludni. És még egy srác jön, aki viszonylag önálló lesz majd. Azt hiszem bedobtak minket a mélyvízbe... De az biztos, hogyha túl leszünk ezen a két héten a többi táborozóval már leányálom lesz.

Vacsora előtt elkezdtük már az esti játékot (Colour war), hogy vacsorára már harcidíszben mehessünk.:)

A vacsora: héjában sült krumpli vajjal, csirkemell, zöldség, ketchup, BBQ szósz

 5 versenyszámban (ki tudja messzebb rúgni az amerikai focilabdát, kapura lövés, fekvenyomás, távolugrás és váltófutás) merettettünk meg és minden csapattagnak legalább egyszer szerepelnie kellett. A piros csapat voltunk mi.

A piros csapat

Én a távolugrást és a váltófutást vállaltam. Képzeljétek távolugrásban akkorát ugrottam, hogy még a nadrágom is kiszakadt.:P De sajnos ez is csak a második helyhez volt elég, a kék csapat legyőzött minket.

Piros, fehér és kék csapat (Én, Elize és Meggy)

A kolumbiai lányokkal (Mea, Sue és Nata)

Kirstyvel, aki volt már Kecskeméten és tudja mit jelent a "Hogy vagy?"

A legőrültebb amerikai, akivel eddig találkoztam.:D

 *beállítottam, hogy bejelentkezés nélkül tudjatok kommentelni, ha most sem menne, írjatok!:)

Egy kalandos szabadnap

Vagyis inkább fél szabadnap.:) Reggeli után még maradnunk kellett, mert 10-re jöttek aláíratni a hivatalos szerződésünket az Arc of New Jersey-től. Ők azok, akik fenntartják a tábort. Jófej volt az igazgató csomó mindenkihez odament és bemutatkozott, meg kérdezett pár szót az országunkról. Azt hitte, hogy Magyarországon nem szokott ilyen meleg lenni, mint itt, de mondtam neki, hogy simán, mivel nálunk szélsőségesebb, az időjárás, mint Angliában.

Mivel elhúzódott az aláírás, úgy döntöttünk megvárjuk az ebédet. -Egy kis kitérő Zsónak: A mai ebéd tényleg hamburger volt! :D Vagyis húspogácsa helyett egy valamilyen édes szószban elkészített darált hús került a hamburgerzsömlébe.

Hamburger édes hússal, ubi salival és sült krumplival

A hibát ott követtük el, hogy nem hívtuk fel a taxit még ebéd előtt. Nem fogjátok elhinni mennyit kellett várnunk a taxira...több. mint 3 órát!! Eközben készítettem néhány képet a táborról:

Egy a tucatnyi repülni tanuló táborlakó közül :)

Kacsafészek - a többi tojás sajnos a vízbe került

Bébibéka (kb 1 cm és úgy vettem észre, hogy a kezemre ugrott :))

Tehát délután 4-kor sikerült elindulni a Beltzville tóhoz.

Lake Beltzville

 Az eredeti terv egyébként az volt, hogy megyek majd vásárolni is (mivel szükségem lenne egy vízálló karórára), de úgy voltam vele, hogy a kettő már nem fér bele a délutánba és így legalább nem költök annyit. Így is volt, a taxi tarifájából 5 dollár kedvezményt sikerült kialkudnunk a 3 órás várakozásnak köszönhetően, hazafelé pedig mivel 9-en jöttünk a 6 személyes taxiban (! *lazák az itteni taxisok :D) fejenként elegendő volt csak 4 dollárral beszállni. A strand ingyenes volt egyébként és teli volt salsát hallgató, spanyolul beszélő Dél-amerikaival, Jhonathan (kolumbiai, 23 éves, képzőművészetet tanul a bogotai egyetemen) kicsit otthon érezte magát. :) Mivel csak két éve tanulja az angolt nem érti úgy és így nem igazán tud bekapcsolódni azokba a beszélgetésekbe, amik főként angol anyanyelvűek között zajlanak. Néhány kép a napról:

Végre megérkeztünk :)

Ezt kimondottan REKÓS csoporttársaimnak örökítettem meg :) 

A szemetes fölött egy kis motiváció, annak használatára :P

Vacsora: megint hamburger - úgy néz ki ez egy ilyen nap :P

Csoportkép a strandon: Carl, Hannah, Kirsty, Rachel, Rachel2, Becca, Én, Jhonathan

Meg fogtok lepődni, ha azt mondom, hogy az a taxitársaság, amelyikre egy órát vártunk délután az induláskor, hazafelé sem hazudtolta meg önmagát és a fél órás útból másfél órásat csinált? Akkor vált gyanússá a helyzet, amikor beszálltunk az autóba és a sofőr tőlünk kérdezte meg, hogy hogyan lehet eljutni a táborba, még Effort városa sem volt neki túl ismerős. Kb. csak 10-szer álltunk meg az egy extra óra leforgása alatt. Megkérdeztünk egy bizarr külsejű idős urat, akinek egy bazinagy fehér terepjárója van, hogy merre van a tábor. Neki sem mondott semmit Effort városa (meg kell jegyeznem, hogy csak fél! óra távolságra hagytuk el a tábort), ekkor kicsit kezdtünk beparázni. Megálltunk egy benzinkútnál és megkérdeztük az ott dolgozó kedves indiai nénit, hogy hogyan jutunk el a táborba és ő néhány biztató mosoly után közölte, hogy fogalma sincs. (Itt újra összefutottunk a bizarr külsejű idős úrral.)

A kép akkor készült, amikor a kedves indiai nénitől kért segítséget Rachel2

Ezután felhívta a sofőrünk a központot, akik ugyancsak nem tudtak segíteni nekünk. Mi is felhívtuk a tábor vezetőjét, hogy segítséget kérjünk, de nem értük el. Miután keringtünk még egy darabig a környéken nem fogjátok elhinni hogyan oldódott meg a helyzet...bekapcsolta a sofőr a GPS-ét. A GPS-ét!!...azt hogy miért nem tette meg már az elején, amikor tudta, hogy mi nem vagyunk ismerősek a környéken, és ő sem ismeri még a várost sem, ahova vinnie kell minket, azt nem tudom...viccesek ezek az amerikaiak.:D Mindenesetre maradandó élmény volt ez a taxitársaság.:D

Elég későn értünk haza ahhoz, hogy ne érje már meg a többiek után menni, úgyhogy maradtunk a táborban. Holnap lesz az utolsó előtti nap az első turnus érkezéséig.

A kiképzés fedőneve: FUN

Reggeli után három kedves nővérke tartott előadást nekünk, arról, hogy mit kell tennük vészhelyzetben, vagy a táborozók mindennapjaiban mik történhetnek és azt hogyan kell majd kezelnünk. Szó volt arról is mit kell tennünk, ha valaki epilepsziás rohamot kap, mivel ez kb 100% hogy legalább egyszer tanúja lesz egy ilyen rohamnak a counsellor a nyár folyamán.

Megtudtam azt is, hogy kikkel leszek egy csapatban. Normál Counsellor leszek a fiútáborban és Grace-szel (22 éves, angol lány, 2 éve dolgozik fogyatékkal élőkkel) és Elize-szel (19 éves, holland és nem dolgozott még fogyatékkal élőkkel). Azért leszünk kettő helyett hárman egy kabinban, mert több figyelmet igényelnek, azok a táborozók, akikkel dolgozni fogunk majd. Azt hiszem kicsit kezdek izgulni.:D

Swimming tesztre készen

Délután volt egy ún. swimming teszt, ami azt jelentette, hogy kb. 3 métert kellett úsznunk a derékig érő vízben. "Challenge expected!":P Volt időnk napozni is egy kicsit, de nem bírtuk túl sokáig az elképesztő meleg miatt. Ma 15 fokkal volt több mint tegnap, durva!

Swimming tesztre várva :D 

Délutáni szieszta

 
A délután további része azzal telt, hogy ötleteket kaptunk, hogyan dobhatnánk fel a hangulatot a  táborban. Lesznek tematikus napok pl. Karácsony, Húsvét vagy Halloween. Minden este lesz majd buli (kb 1 óra hosszú). Lesznek talent estek is, amikben nekünk is ugyanúgy részt kell vennünk (együtt kell táncolnunk/ énekelnünk a táborozókkal...ne röhögjetek! :D)

Vacsorára tacot kaptunk amiből sikerült 3-at megennem, plusz még egy kis rizst hússal és desszertet is, valmi hosszú tésztatszerű fahéjas dolog. Finom volt!:) 

Este a Rec Hall-ban (közösségi házban) találkoztunk és lekapcsolták a villanyokat, a zenét felkapcsolták és táncolnunk kellett. Vicces volt.:) 8:30-kor végeztünk, és holnap szabadnapunk lesz!:)

Eddig nem túl megterhelő a munka

Ma is zenés ébresztővel kezdtük a napot (7:30-kor), mint azt minden nap fogjuk a nyár végéig. A délelőtt elment azzal, hogy jelentkezési lapokat töltöttünk ki a bankszámla nyitáshoz. Kaptam ajándék pólót.:)

Nem fogjátok elhinni, hogy mit kaptunk ebédre! :D Csipszet paradicsomlevessel és sajtos toast-tal.:D Csipszet ebédre!?:D

Ebéd után kb 2 órát beszéltünk arról, hogy mit szabad és mit nem csinálni a táborban. Kerülni kell a "response cost" módszert, tehát ha pl. nem csinálja egy táborozó amit kérünk, akkor nem mondhatjuk, hogy ennek következménye képpen nem kap pl. desszertet. Ennek elvileg az az oka, hogy nem nevelnünk kell a táborozókat, csak biztosítani azt, hogy jól érezzék magukat. Tehát inkább jutalmazással, bátorítással, figyelem eltereléssel vagy példamutatással kell rájuk hatnunk. Ha ez sem működik, akkor rájuk kell hagynunk a dolgot. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz ez hatékony, és mennyire tudjuk majd megakadályozni, hogy a táborozók a fejünkre nőjenek...

Vacsi előtt játszottunk még. Makarónit ettünk salátával, desszertnek pedig jégkrémet. Jajj nagyon sokat eszek, simán felszedek egy 5 kilót a táborban, ha ez így megy tovább!:P

Este még megtanultuk, hogyan kell majd csónakázni vinni a táborozókat. Hogyan kell feltenni a mentőmellényeket, egyszerre csak egy táborozó lehet a stégen és valakinek mindig fognia kell a kezét vagy hogy mikre kell figyelni a beszállásnál/kiszállásnál. Mindenki ment egy kört a csónakban counsellorként vagy táborozóként és 8-kor végeztünk.

Este elmentünk még kb. 10-en a CVS-be (ami elvileg pharmacy, de inkább a dm-hez hasonlít, mint egy gyógyszertárhoz). Kicsit olyan, mintha kezdene klikkesedni a társaság (angol anyanyelvűek és nem angol anyanyelvűek között), bár megnyugtattak, hogyha megjönnek a táborozók ez változni fog.
Készült pár kép a mai nap folyamán, csak nem az én gépemmel, de szerintem hamarosan felkerül facebookra. :)

Az első "munkanap"

7:30-kor zenés ébresztővel kezdődött a nap: Ébresztőő :) imádom ezt a számot! <3 Kivételesen most 7-kor felkeltem már, hogy legyen időm hajat mosni a 8:15-kor kezdődő reggeli előtt. Éééés el is készültem 8-ra, mit szóltok? Én, aki mindig késik, remélem ez nem csak a kezdeti lelkesedés!:P

A reggeli (pancake sziruppal és zabpehely) és egy rövid szünet után kezdődött a tréning. Délig csak az alapszabályokról volt általános oktatás. Pl. "Daniele's law", ami arra kötelez, hogy azonnal hívd a 911-et, ha szemtanúja vagy egy balesetnek. Ennek a 40 oldalas törvénynek az a története, hogy egy Daniele nevű kislány epilepsziás rohamban meghalt, mert a napközi otthonában a felügyelő tanárok nem hívták a 911-et. A törvény csak PA államban van hatályban. 11-től 12:30-ig szünetünk volt.

Ebédre csirkasálát kaptunk (vessetek meg, de nekem ízlett :D). Majd kezdődött a délutáni program, végre szó esett a táborozókról! :) 70 százalékban felnőttek lesznek és a legtöbb közülük Autista, de lesznek Down-kórosok is. A táborozók harmada a családjával él együtt, kb 10 százaléka születésétől fogva állami intézményben élt, és a fennmaradó részük pedig Otthonból jön.

Délután játszottunk még és este megnéztünk egy videót a a tavalyi táborozókról. ez a zene szólt alatta
Így, hogy tudom mi lesz a dolgom sokkal nyugodtabb vagyok.:) A csapatot két részre osztják:

• Activity Counsellor
• Normal Counsellor

Az Activity Counsellor annyiban különbözik a Normal Counsellortól, hogy nem konkrét táborozókra kell felügyelnie, hanem bizonyos tevékenységeket kell vezetnie (Dance, Art, Nature, Sport1, Sport2, Swimming). Holnap derül ki, hogy Activity vagy Normal Counsellorok leszünk-é.

Én szívesen lennék mindkettő, Normal azért, mert akkor minden tevékenységet kipróbálhatnék, Activity pedig azért, mert akkor minden táborozóval találkoznék. No de holnap úgyis kiderül! 

Tábortűz

Amikor megérkeztünk a táborba hatalmas welcome feliratú táblával vártak bennünket és 8 fős csoportokat képezve kabinokba osztottak be minket. 5 angol, egy ausztrál és egy kolumbiai lánnyal kerültem egy kabinba. Az orientációs héten velük leszek együtt majd.

Miután mindenki lepakolt körbevezettek minket a táborban.

ezen a héten ez lesz az ágyam (minden 2. héten költözünk majd az új táborozók érkezésétől függően)

Van külön Staff Hall is (ami inkább egy ház), ahova elvonulhatunk, amikor van néhány szabad óránk. Itt van biliárdasztal, szoba ágyakkal, kanapék, TV, gépterem.

Staff Hall

Patak a Staff Hall felé vezető úton

A tábor közepén van egy tó, aminek az egyik részén csónakázni, míg a másik részén úszni lehet.

A tó és előtte az a füves rész, ahol jó időben az ismerkedős játékokat tartjuk

Állatsimogató is van, 2 lámával kacsákkal, libákkal és egy malaccal. Róluk töltök majd még fel képet. ;)

Játszótér

Miután körbevezettek minket 6-kor jött a vacsora (pizza, saláta és alma – nagy adag és finom:)). A kolumbiaiakkal ültem vacsinál, elég barátságosak. :)

A vacsorát követően egy óriási körben kiültünk a fűre és Jason (a táborvezető) elmondta, hogy mi várható a héten. (Hétfő, Kedd, Szerda tréningek, Csütörtök Day off, Péntek, Szombat pihi és Vasárnap jönnek az első táborozók) Majd ismerkedős játékokat játszottunk.

Amikor elkezdett sötétedni tábortüzet gyújtottunk és pillecukrot (marshmallow) sütöttünk (erről is lesz majd kép:)). Nagyon élveztem, bár kicsit édes volt az egyik amerikai srác vagy 5-öt betolt belőle nekem még az az egy is sok volt.:P Maradtunk még beszélgetni, majd átmentünk a Staff Houseba, ahol beszélgettünk még egy kicsit és 11 körül mentünk aludni.