3rd session: amazing campers! 

Egy hete tart már a harmadik session és imádom a táborozóinkat. Újra egy elég nagy kihívást jelentő kabinba kerültem, de a co-counselloraim Rachel (akivel a tábor utáni utazást szervezzük) és Kate nagyon jól végzik a munkájukat. Jó egy ilyen csapatban dolgozni! :) 

Tehát ebben a turnusban a fiútáborban vagyok és 30 és 60 év közötti táborozóink vannak. Többnyire Down-Szindrómásak, tehát teljesen más, mint az első turnusnál, ahol Autistákkal dolgoztunk. Arra gondoltam, hogy mindenkiről írok pár sort.

HW:

Intézetben nevelkedett, 52 éves. Imád beszélni, de a jól bejáratott kb. 10 mondata kivételével nem nagyon használ mást. ("Oh my God, I love Judie so much! Is Judie coming tonight? It's getting dark at nigh. You can't go out in the dark. Don' wrip no clothes. You don't get no more clothes. Don't eat too fast, take your time.")
Nem szeret tiszta ruhát felvenni és ezt minden lehetséges módon igyekszik is megakadályozni. Az egyik pl. az, hogy széttépi őket. Pl. amikor megérkezett egy farmer rövidnadrágban (az egyetlen rövidnadrág, amit hozott a táborba) fél óra nem telt el és letépte magáról. Idővel persze rájöttünk, hogy ha egyszerű fehér pólót és sima kék nadrágot adunk rá, amit reggel mielőtt felkel a szennyesbe rejtünk, akkor azt hordani fogja.
Imádja az esőt nézni. Az egyik esti programon (camper talent show), amikor a közösségi házban gyűltünk össze, magához húzott (és nem is akart elengedni), hogy nézzem vele az esőt és közben megállás nélkül nyomta a sódert. ("It's thunderlightening tonight. You can't go outside in the thunder. You can't go outside in the dark.")
Annak ellenére, hogy az elején elég idegesítő volt, az első hét végére nagyon megkedveltem HW-t. :) Ő csak egy hétig maradt, így nincs már velünk.

Szabadnap: bank, séta, mozizás, vásárlás

Ebben a sessionben is a hét elején kapom meg a szabadnapokat, ezen a héten már Hétfőn, jövő héten pedig Kedden.

Ma kaptuk meg az első fizut, és egyúttal a bankszámlát is ma nyitottuk meg. Az egyik csekkfüzeten így sikerült betűzniük a nevem:

így is ejtik, amikor a teljes nevemen szólítanak :)

a bank, ahol a számlát nyitottuk

A bankos ügyintézés után úgy döntöttünk már nem megyünk vissza a táborba, hanem inkább elbuszozunk Stroudsbourgba és beülünk egy moziba. Az alábbi képeket akkor készítettem, amikor a buszmegállót kerestük: 

Újabb kép Pennszilvánia állatáról

amerikai ház

az iskolabusz, amit olyan sokat látni a filmekben

Miután egy óra kóborlás után nem találtuk a buszmegállót úgy döntöttünk taxit hívunk. A helyieket is kérdeztünk, hogy hol van a buszmegálló, de nem tudták megmondani. Fura, hogy mennyire nincs hagyománya itt a tömegközlekedésnek. Ha nincs autód nagyon körülményesen jutsz el akárhova is. 

A plázában benéztünk egy-két üzletbe és pizzáztunk is. A csokiboltról készítettem képet is: 

A bolt érdekessége, hogy egy családi vállalkozásból indult és helyben készítik el a csokikat

A moziban a Magic Mike-ot néztük meg, ami azért kicsit csalódás volt. A pasik, a zene és a tánc jó a filmben, de semmi sztorija nincs. A moziban viszont volt egy-két dolog, ami újdonság az otthonihoz képest. Pl. nem lehet vajas pattogatott kukoricát venni, de van külön gép, amiből vajat tehetsz a pop cornodra. 

vaj a pattogatott kukoricához

egy közelebbi kép

A vetítőteremben pedig nem is székek, hanem bőrfotelek voltak, amiken még hintázni is lehetett. Kényelmes volt.:)

Ancsi nem tudom, hogy otthon hirdetik-e már, de itt elkezdték promózni a Breaking Dawn-t.:) Remélem megint együtt nézzük majd meg, ha hazamentem!:)

Mozizás után elmentünk még a dollar tree-be, ahol minden 1 dollár. Sikerült 22 dollárt otthagynom, de bevásároltam chips-ből csokiból és kekszből az ínségesebb staff hall-os estékre. :P (azért nem csak kaját vettem :P)

A következő szabadnapom Melissával töltöm, és a tervek szerint elnézünk majd camelbeachre. Izgi! :)

End of 1st session

Ma mentek haza a fiúk, mindenki L. kivételével. Mivel mindenki a családjával él a mi kabinunkból, a szülők elég érdeklődőek voltak. Volt akivel fél órát is beszéltünk a fiúkról. Képzeljétek az ikrek szüleitől 100 dollár borravalót kaptunk fejenként, az anyuka nagyon kedves volt, átölelt minket és nem győzte köszönni, hogy vigyáztunk a fiúkra. S. anyukája sem volt semmi, már a kocsiból kiabált és kérdezte melyikünk Elize, akit a fia "meg akart ölni". (A sztori annyi, hogy két napja - valószínűleg a változás miatt - S. kicsit felpörgött és megtámadta Elize-t, majd Grace és végül én sem maradtam ki a buliból... el is szakadt a felsőm-ne aggódjatok maradandó sérülés nem történt, csak megijedtünk). Az ő anyukájától is kaptunk fejenként 40 dollárt. A többiek beszélnek is rólunk, hogy milyen sok borravalónk jött össze.

Milyen furcsa, hogy máris vége az első turnusnak a 4-ből. Furcsa, mert annak ellenére, hogy néha alig vártam ezt a napot, most mégis sajnálom, hogy hazamentek.

2nd session: Girlz Camp 

A második turnusra a lányokhoz kerültem. A huszonéves fiúk után 60 éves nénikkel dolgozom együtt, elég nagy változás. Az első héten 7 táborozóval, a második héten pedig öttel.  És a táborozóink közül egy - Ju. - egy counsellor figyelmét folyamatosan leköti. Tehát ez azt jelenti, hogy a másik counsellor a többi hat táborozóval kell legyen. 

A Co-counsellorom ebben a sessionben Anne lett Ausztráliából. Nem sokat beszélgettem még vele eddig. Amikor kihirdették hogy ki kivel dolgozik majd együtt ebben a turnusban elkezdtem keresni a szememmel, hogy hol van, mire kiderült, hogy a mellettem lévő padon ül. Elég ciki volt... :P

A nap további részében kitakarítottuk a kabinunkat. Este pedig mindenki elment bulizni, kivéve azon 10 embert, akinek a changeoverben kellett dolgoznia. (A táborozók a minden session második szombatján délelőtt mennek haza. Viszont vannak olyan táborozók, akik több sessionben is maradnak 4 vagy 6 hétre jönnek és ilyenkor rájuk kell figyelni szombat este. A Staff minden tagja dolgozik majd ezen 4 szombat egyikén.) Én most azok közé tartoztam, akiknek dolgoznia kellett.

Holnap kezdek a lánytáborban, kicsit tartok tőle. Teljesen más lesz majd mint a fiúkkal volt. És a fiúkat legalább már megtanultam kezelni.

Egy tartalmas szabadnap

A mai szabadnap egész jól sikerült. Reggeli után visszafeküdtem még aludni egészen 11-ig. 12:30-ra jött értem a magyar anyuka (Kati), majd elindultunk a Bushkill falls-hoz. Kb. 2-re értünk oda.

A leghosszabb, piros útvonalat csináltuk végig, szegény Kati jól el is fáradt a végére. Du. 5 óra volt, mire kiértünk. Készítettem pár képet a túra közben (rengeteg lépcső és még több kő):

A bejárat után közvetlen ebbe a terembe értünk 

(a Pennszilvániában őshonos állatokat állították ki itt -kitömve)

Egy közelebbi és élesebb kép ugyanebben a teremben

Mi a piros útvonalat választottuk, azaz mind a 8 vízesést meg tudtuk így nézni

Red trail - 1267 lépcsőfok

Vízesés 1

Vízesés 2

Szimpatikus felszólítás arra, hogy ne szemetelj

Vízesés 3

Vízesés 4

Patak 1

Patak 2

Patak 3

Lépcsők után kövek

Vízesés 5

Ez a kép már az ajándékboltban készült a túrázás után (Pennszilvánia jelképével a medvével)

5-kor kiültünk piknikezni a bejárat mellett erre kialakított helyre. Tök aranyos volt Kati, egy csomó mindennel készült: hozott chipset, paradicsomot, sajtot, almapürét (itt olyan csomagolásban kapható, mint nálunk a jughurt vagy a puding), üdítőt és gyümölcsöket. Csilla, most nevetni fogsz, mert itt is magyarokba botlottunk. :D Egy nagymama a két unokájával jött meglátogatni a barátnőjét, aki a FED volt alelnökének a felesége - Tibi egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz az 1 dolláros aláíratáshoz. :P

6-kor találkoztunk Kati lányával Melissával, aki 21 éves és akiről kiderült, hogy a Corvinusra járt (egy cserediák program keretein belül) az előző félévben. Tehát innen Zsó a Corvinusos póló.:)

Elmentünk közösen egy - a környékre igen jellemző "farmer shopba"

kecskét is lehetett simogatni

Mama örülne a gyöngytyúkoknak, 6 belőlük 8 dollár :D

A napot egy tipikus amerikai dinerben zártuk egy vacsorával, az alábbi kép nem csak illusztráció.:)

Hamburger egy tipikus amerikai dinerben-finom volt

A táborba 11-re értem vissza, elég szépen elment a nap de a lényeg, hogy jól éreztük magunkat. És megbeszéltük, hogy mindenképpen összehozunk még 1-2 talit, amíg kint vagyok. 

Magyar a táborban?

Már egy-két napja felfigyeltem arra, hogy az egyik táborozónk magyar pólókat visel (többek között corvinusos pólót is). Kérdezgettem a counsellorjait, hogy tudnak-e valamit arról, hogy magyar családból származna-e, de senki nem tudott erről semmit. Meggy, az egyik counsellorja viszont felajánlotta, hogy megkérdezi az anyukáját, mert ma úgyis jön majd meglátogatni.

És képzeljétek, éppen amikor a talent showra készültünk Stuart odajött hozzám, hogy itt van egy magyar származású anyuka, aki szeretne velem találkozni. A lányával, Melissával jöttek meglátogatni Samuelt, és tök jófejek. Kb fél órát beszélgettünk. Az anyukával magyarul, Melissával viszont angolul, mert ő már nem, beszéli sajnos a nyelvünket. Az anyuka egyébként 1962-ben költözött ki Amerikába és itt is ment férjhez, a magyar identitást igyekeznek megőrizni, próbálnak összejárni az itteni magyarokkal. Mondta, hogy amikor olvasta, hogy kik dolgoznak majd ebben a táborban, látta a nevem és akkor sejtette már hogy magyar vagyok.:) Kérdezte, hogy nincs-e kedvem az egyik szabadnapomat velük tölteni és elmenni valahova pl kirándulni. Én persze örömmel elfogadtam a meghívást, nagyon jó magyarokkal találkozni és magyarul beszélni!:)

Azért ennek mekkora esélye volt, hogy Amerikában is magyarokkal futok össze egy olyan táborban, ahol még Közép-Európából is én vagyok az egyetlen, aki eljött? Mindenesetre kíváncsian várom a hétfői napot. 12:30-kor vesznek majd fel és a terv az, hogy elmegyünk túrázni a Bushkill falls-hoz. http://www.visitbushkillfalls.com/

Már az elején bele a nehezébe...

Az utóbbi két napban elég sok minden történt. Négyszer volt szükségem Stuart, a fiútábor vezetője vagy Jason, a táborvezető a segítségére.

Tegnap reggel az egyik táborozónk elég nehezen kelt fel. Miután a többiek elindultak reggeliztetni ottmaradtam vele, hogy meggyőzzem arról, hogy felvegye a cipőjét és a többiek után induljunk. Hát nem úgy sikerült, ahogy terveztem. A reggeli és a zászlófelhúzás is lement (ez kb egy óra folyamatos győzködést jelent), mire Jason feljött a kabinunkhoz és segített meggyőzni, hogy elinduljunk. A feladatokhoz már zavartalanul tudtunk csatlakozni és szerencsére -Gracenek köszönhetően még arra is jutott időm, hogy reggelizzek, vittem egy kis fánkot a későn kelő M-nek is.

Miért ne, az este sem ment túl zavartalanul. Az esti program után a kabinunkhoz vezető úton L-lel, (aki elég koordinálatlanul mozog és többnyire szüksége van arra, hogy valaki kezét fogja) és C-vel (aki kb négyszer nagyobb nálam és emiatt nagyon lassan mozog) maradtam le a csoportunktól. Annak ellenére, hogy L elég koordinálatlanul mozog, még így is gyorsabb, mint C. Emiatt C kicsit lemaradt, és amikor megálltunk, hogy megvárjuk leült a földre később hanyatt is feküdt. Egy másik csoport counsellorjai segítettek felhúzni, de mivel valószínűleg túl fáradt volt dühös lett. Így amikor újra elindultunk felfelé a kabinunk felé elkapta a rajtam lévő kabátot, majd miután azt elengedte, a mellettem álló lány (Rachel) pulcsiját és elkezdte harapni a pulcsit. Sikerült Rachelnek levenni és ezután C kicsit megnyugodott és visszaadta. A lányok felkísérték L-t és én ottmaradtam C-vel. 5 percre rá Neil és Grace jött segíteni, mivel nekem mennem kellett On Duty-ra, ők segítették fel C-t a dombon.  (Ma ugyanez történt Grace-szel is, mivel ő maradt le C-vel...Eléggé kifáraszthatja C-t, hogy naponta többször is meg kell tenni ezt a távot. Előfordul, hogy én is kifulladok, csak sejtem milyen  durva lehet neki.)

L, aki nehezen mozog és éjjel csak 3 órát alszik, ma kimondottan fáradt és nyűgös volt. Napközben boating közben a padon ült az egyik rotatorral (ő helyettesítette Elize-t, mivel neki ma szabadnapja volt). Egy pillanatra szem elől vesztette a rotatorunk és képzeljétek L lefeküdt a földre és legördült (szándékosan csinálta) egyenesen a vízbe, ráadásul arra a részre, ahol nem szabadna fürdeniük. Úgy kellett az egyik lifeguardnak bemenni a vízbe és kihúzni.
Ezután nem volt túl készséges, akkor sem, amikor új programra kellett átmennünk és fel kellett öltöznie. 5-en győzködtük a lifeguardokkal, de így sem sikerült felöltöztetnünk. Végül ottmaradt az egyik counsellorral, amíg mi a többi napi programon vettünk részt.

Az utóbbi két nap legdurvábbika a ma esti epilepsziás roham. S-é, aki tegnap költözött át hozzánk, miután megkarmolt egy activity counsellort a sportfoglalkozáson. Ennek az volt az oka, hogy a saját kabinjában nem jött ki a társaival és az egyikőjük felidegesítette, amikor ezen a foglalkozáson voltak és éppen az activity counsellor volt mellette.
Na de térjünk vissza a rohamhoz. Este alváshoz készülésnél történt. Éppen a mosdóban voltam, az egyik srác fogát  mostam, amikor kiabáltak a lányok, hogy S-nek rohama van. Ahogy remegett folyamatosan beütötte a fejét a polcba. Ketten kellett lefogjuk, hogy megakadalyázzuk ezt. Másfél percig tartott a roham és  a végére felértek Stuarték is. Közvetlenül a roham után elaluldt kb 10 percre. Megvizsgálták és úgy döntöttek nem kell kórházba vinni. Remélem mihamarabb jól lesz!

Nagyon sok minden történt az utóbbi két napban és általában egyszerre. Remélem egyre összeszedettebben tudjuk kezelni majd a váratlan helyzeteket. Bár szerintem jó csapatban dolgozom, Elize és Grace is nagyon jól bánik a fiúkkal.